Forradalom zajlik az indiai edzőiparban

Valószínűleg nem sokan hallottak még Tajvan Hong Fu Ipari Csoportjáról, pedig ha egy forgalmas utcán sétálunk, könnyen találkozhatunk a termékeivel. A Hong Fu a világ második legnagyobb sportcipő-gyártója, amely a Nike, Converse, Adidas, Puma és számos más márka számára készít lábbeliket. Évente körülbelül 200 millió pár sportcipőt gyártanak. Ezért, amikor a cég jelentős beruházást eszközölt az indiai piacon, az lázba hozta a lábbeliipart. Jelenleg egy hatalmas üzem építésén dolgoznak Panapakkamban, Tamil Nadu államban, Dél-Indiában. Amikor az üzem teljes kapacitással működik, várhatóan évi 25 millió pár cipőt fognak gyártani, 25 000 munkavállalót foglalkoztatva. A projekt indiai partnereket is magában foglal, többek között Aqeel Panarunát, a Florence Shoe Company elnökét, aki elmondta: „A nemzetközi piac telített, és ők [Hong Fu] új piacot kerestek.” Panaruna hozzátette, hogy Indiában drasztikus növekedés tapasztalható a nem bőrből készült lábbelik iránt, ami hatalmas potenciált rejt magában.

Az indiai kormány is szeretné vonzani az ilyen típusú beruházásokat, remélve, hogy ez javítja a lábbeliipar színvonalát és növeli az exportot. Az ipar fellendítése érdekében tavaly augusztusban az Indiai Szabványügyi Hivatal (BIS) új minőségi előírásokat vezetett be valamennyi, Indiában értékesített cipőre vonatkozóan. Az új szabványok szerint például a használt anyagoknak át kell menniük a szilárdsági és flexibilitási teszteken. Sandeep Sharma, újságíró és a lábbeliipar szakértője elmondta: „Ezek a BIS szabványok valójában arról szólnak, hogy megtisztítsák a piacot. Túl sok alacsony minőségű termék árasztotta el a piacot, és a fogyasztóknak jobb minőségű termékekre van szükségük.”

Azonban sok indiai ember nem engedheti meg magának a jól ismert márkák cipőit. Az ő kiszolgálásuk érdekében egy hatalmas és bonyolult hálózat alakult ki, amelyet szervezett szektornak neveznek. Az ő megfizethető termékeik a becslések szerint a teljes lábbeli-piac kétharmadát teszik ki. Ashok (a teljes nevét nem árulta el) is a szektor részének tekinti magát, cipőgyártó egységekkel Agra környékén, Észak-Indiában. Ő azt állítja, hogy naponta körülbelül 200 000 pár cipőt gyártanak hasonló műhelyek Agra környékén. „Sok fogyasztó, különösen a vidéki és alacsony jövedelmű városi területeken, inkább a helyi, olcsó lábbeliket választja a márkás termékek helyett,” mondja. „Sok szervezett márka nehezen tud bővíteni a kiskereskedelmi jelenlétét a félvárosi és vidéki területeken, mert mi szolgáljuk ki ezeket az igényeket.”

De hogyan érintik az új kormányzati szabványok az olyan gyártókat, mint Ashok? „Bonyolult,” mondja Sharma. „Azt hiszem, a kormány próbál egyensúlyt találni. Nem zárhatják be egyszerűen a kisvállalkozások ezreit, amelyek milliókat foglalkoztatnak – az gazdasági öngyilkosság lenne.” Sharma úgy látja, hogy inkább sárgarépára és bottal való megközelítés tapasztalható. „A normák bevezetése mellett programokat indítanak a kis gyártók folyamatainak korszerűsítésére. Nem a szervezett szektor kiirtása a cél, hanem fokozatosan beintegrálni őket.”

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a szervezett szektor híres a nagy márkák hamisítványainak készítéséről. Míg ezek a termékek népszerűek az indiai vásárlók körében, más országok régóta panaszkodnak a veszteségeik miatt. Eközben új indiai cipőgyártók jelennek meg, hogy kiszolgálják India növekvő középosztályát. Sabhib Agrawal olyan lábbelik iránt próbálja felkelteni a vásárlók érdeklődését, amelyek állítása szerint jótékony hatással vannak a lábra, mivel ösztönzik a természetes, vagyis mezítlábas mozgást. Agrawal cége, a Zen Barefoot különleges, mivel a legtöbb indiai lábbeliipar nem igazán innovatív. „Nagyon kevesen hajlandók időt és pénzt fektetni új technológiákba itt. Az indiai gyártás egy profit-centrikus piac, amely a megtérülésre összpontosít,” mondja. „Ráadásul sok esetben még a kormány sem kész arra, hogy támogatásokkal vagy adókedvezményekkel segítse ezeket az iparágakat, ami meglehetősen nehézzé teszi a helyzetet.”

A Comet nevű indiai vállalat innovációval próbálkozik. Azt állítják magukról, hogy ők az első hazai cipőmárka, amely teljes mértékben birtokolja a gyártási folyamatot, a tervezéstől a gyártásig. „Ez a szintű ellenőrzés lehetővé teszi számunkra, hogy kísérletezzünk az anyagokkal, új formákat vezessünk be, és folyamatosan finomítsuk a kényelmet és a megfelelő illeszkedést a valós visszajelzések alapján,” mondja az alapító, Utkarsh Gupta. Hozzáteszi, hogy a Comet cipők alkalmazkodnak India éghajlatához és útjaihoz. „A legtöbb hazai márka a piacon kapható talpakat használja, de amikor elkezdtük a Cometet, rájöttünk, hogy ezek nem felelnek meg a minőségi, tartóssági és tapadási elvárásoknak,” mondja. Gupta optimistán tekint a lábbeli szektor jövőjére. „A magas értékű lábbelik irányába történő elmozdulás már megkezdődött.” „Sok magas értékű márkának Indiába kell helyeznie a gyártását. 3-5 éven belül egy erős ökoszisztémánk lesz, amely versenyezhet a nemzetközi sportcipő-piacon,” teszi hozzá.

Visszatérve Agrába, Ashok reméli, hogy a szervezett szektor nem kerül háttérbe India lábbeliiparának növekedése közepette. „A kormánynak el kellene ismernie minket és tanúsítványokat kellene adnia, hogy a gyáraink ne zárjanak be. Ha mi is bekerülünk a szervezett szektorba, senki sem tud majd versenyezni Indiával a cipőgyártás terén.” Sharma azonban azt mondja, hogy a változás elkerülhetetlen. „A piac biztosan elmozdul. Láthatjuk, hogy a nagyobb szereplők egyre nagyobbak lesznek – nekik van pénzük, hogy gyorsan alkalmazkodjanak. De nem hiszem, hogy a kis szereplők teljesen eltűnnek. Az okosak megtalálják a saját piaci részüket.”

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cm2nplgm2kpo