Holdpor érkezett Kínából az Egyesült Királyságba, értéke felülmúlja az aranyét

Az Egyesült Királyságba megérkeztek az első holdi kőzetminták, melyeket közel ötven év után hoztak vissza a Földre, és ezúttal Kínából érkeztek kölcsön. Ezek a pici por szemcsék most egy magas biztonságú létesítményben, Milton Keynes-ben, egy széfjében találhatók, ahol a tudósok első ízben tekinthettek rájuk. A brit tudományos közösség számára rendkívüli megtiszteltetés, hogy a Professor Mahesh Anand vezette csapat kaphatta meg ezt a rendkívül ritka anyagot, amit ő „drágábbnak nevez, mint az aranyport”. A professzor elmondta, hogy senki más a világon nem férhetett hozzá Kína mintáihoz, így ez igazán nagy megtiszteltetés és óriási kiváltság a számukra.

A kutatócsapat célja, hogy a minták alapos elemzésével válaszokat találjanak arra a fundamental kérdésre, hogy miként alakult ki a Hold, és hogyan nézett ki a Föld korai időszakában. A por szemcsékben olyan nyomok lehetnek, amelyek alátámaszthatják a tudósok elméletét, miszerint a Hold a Föld és egy Mars méretű bolygó ütközéséből keletkezett körülbelül 4,5 milliárd évvel ezelőtt. Kína a Chang’e 5 űrmisszió keretében gyűjtötte be ezeket a kőzeteket 2020-ban, amikor a holdjáró egy vulkáni területre, a Mons Rümkerre szállt le. Egy robotkar fúrta ki a talajt, hogy 2 kilogrammnyi anyagot gyűjtsön össze, amelyet kapszulában hoztak vissza a Földre, és ami végül Belső-Mongóliában landolt. Ez volt az első sikeres holdi mintavétel az 1976-os szovjet misszió óta, amely Kínát a legújabb űrverseny élvonalába emelte.

Most, a nemzetközi űrtudósok közötti hagyományos globális együttműködés keretében, Kína először biztosít lehetőséget hét nemzetközi kutató számára a minták tanulmányozására, lehetővé téve új felfedezések létrejöttét. A professzor a múlt héten Pekingben egy ünnepélyes ceremónia keretében kapta meg a pici vialokat, ahol találkozott kollégáival Oroszországból, Japánból, Pakisztánból és Európából. Elmondása szerint „szinte olyan volt, mint egy párhuzamos univerzumban lenni – és Kína nagyon előrébb jár a világ többi részéhez képest az űrprogramokba való befektetés terén.”

A professzor a legnagyobb biztonságban akarta hazaszállítani ezt az értékes terhet, így a kézipoggyászában vitte magával. Milton Keynes-i laboratóriumába érkezve először tisztálkodási eljárások sorozatának kellett alávetnie magát, ahol ragacsos szőnyegeken léptünk be, majd műanyag kesztyűt, köpenyt, hajhálót és kapucnit kellett viselnünk. Az ilyen magas biztonságú helyiségben a környezetnek makulátlannak kell lennie, hogy megakadályozzák a kontaminációt. A professzor egy sor széf előtt guggolt le, majd óvatosan kinyitott egyet, és előhúzott egy ziplock tasakot, amely három kis dobozt tartalmazott, amelyekben átlátszó vialok rejtőztek, a fenekükön sötétszürke porral. Ez a holdi por. Bár a külseje nem tűnik különösebben lenyűgözőnek, mégis alázatos érzés belegondolni a kozmikus utazásába. A professzor hozzátette, hogy ennyi, összesen 60 mg elegendő ahhoz, hogy évekig dolgozzanak vele, mivel a csapatuk a mikroszkopikus anyagokkal való munkára specializálódott.

A laboratórium egy másik részében Kay Knight technikus lesz az első, aki valóban dolgozik a mintákon, amikor a vialokat kinyitják. Már 36 éve vág és őröl kőzetdarabokat, de ez lesz az első alkalom, hogy a holdi felszínről származó anyaggal foglalkozik. „Nagyon izgatott vagyok,” mondta, miután megmutatta, hogyan vág meteoriteokat gyémántpengével. „De ideges is vagyok – mert nem sok minta áll rendelkezésre, és nem tudnak nagyon könnyen többet szerezni. Ez magas tét,” tette hozzá. Miután elkészíti a mintákat, azok két további laboratóriumba kerülnek. Az egyikben egy bonyolult csövekből, szelepekből és vezetékekből álló gépet láthatunk. Sasha Verchovsky technikus a 90-es évek eleje óta építi ezt a masinát, és megmutatja a kis hengert, ahol a por szemcsék 1400 °C-ra hevíthetők. Ez segít az oxigén, nitrogén és nemesgázok kiemelésében. Ez teljesen egyedi, és ez az egyik oka annak, hogy Prof. Anand úgy véli, az ő laboratóriumát választották ki a ritka minták fogadására. James Malley, egy kutatási technikus, egy olyan gépet üzemeltet, amely meghatározza, mennyi oxigén található a por szemcsékben. Megmutat egy tesztfutást arról, mit fog tenni: „Rá fogok lőni arra a szemcsére a tálcán egy lézerrel,” mondja, miközben a számítógép képernyőjén a jelenetet nagyítja. „El fog kezdeni világítani, és látni fogod, ahogy befelé olvad,” mondja.

A csapatnak egy éve van arra, hogy befejezze a kutatását. A végén valószínűleg a minták megsemmisítésével zárják le a kutatást. Ugyanakkor Kína a Chang’e 5 misszió óta tovább lépett. 2024-ben a Chang’e 6 küldetés során az első mintákat hozták vissza a Hold túloldaláról, egy mélyen rejtélyes területről, ahol a régóta csendben lévő vulkáni lávafolyások nyomaira lehet bukkanni. „Nagyon remélem, hogy ez a kezdet egy hosszú távú együttműködésnek Kína és a nemzetközi tudósok között,” mondta Prof. Anand. „Sokan közülünk a Apollo missziók által visszahozott mintákon dolgozták ki a karrierjüket, és úgy gondolom, hogy ez egy fantasztikus hagyomány, amelyet követni kell. Remélem, hogy más országok is követik a példát,” tette hozzá.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c4g3krykxypo