Trump hátat fordított az Egyesült Államok gazdasági alapjainak – a következmények zűrzavart hoznak majd
Donald Trump elnök újabb falat emelt, és úgy véli, mindenki más fogja megfizetni azt. Azonban a döntése, hogy legalább 10%-os vámtarifákat vet ki szinte minden termékre, amely az Egyesült Államokba érkezik, lényegében egy olyan fal, amely a munkát és a munkahelyeket próbálja meg benn tartani, nem pedig a bevándorlókat kint tartani. E fal magasságát történelmi kontextusba kell helyezni. Ez a lépés az Egyesült Államokat egy évszázadot visszautaztat a protekcionizmus terén. Az Egyesült Államok ezzel a lépéssel a G7 és G20 országok fölé emelkedik, olyan vámbevételeket generálva, amelyek a Szenegáléhoz, Mongóliához és Kirgizisztánhoz hasonlíthatók. A héten nem csupán egy globális kereskedelmi háború kezdetét láthattuk, vagy azt, hogy a tőzsdék zuhanásnak indultak, hanem a világ szuperhatalma határozottan hátat fordított a globalizációs folyamatnak, amelynek híve volt, és amelyből az utóbbi évtizedekben jelentős profitot realizált.
Trump bejelentésében sokat hivatkozott 1913-ra, amikor az Egyesült Államok bevezette a szövetségi jövedelemadót, és jelentősen csökkentette a vámokat. Ekkor, a kezdetektől fogva, az Egyesült Államok kormánya főként vámokból volt finanszírozva, és nyíltan protekcionista politikát folytatott, Alexander Hamilton, az első pénzügyminiszter stratégiájára alapozva. A Fehér Ház tanulsága az, hogy a magas vámok tették naggyá Amerikát első ízben, és ez azt is jelentette, hogy nem volt szükség szövetségi jövedelemadóra. A tengerentúlon a globalizációt és a szabadkereskedelmet David Ricardo 19. századi brit közgazdász elméletei alapozzák meg, különösen az 1817-es Komparatív Előny Elmélete. A lényeg, hogy az egyes országok különböző dolgokat tudnak előállítani a saját természeti erőforrásaik és népességük leleményessége alapján. Általánosságban elmondható, hogy a világ, és az abban lévő országok is jobban járnak, ha mindenki arra specializálódik, amiben a legjobb, majd szabadon kereskednek egymással. Az Egyesült Királyságban ez a politika és közgazdaságtan kereszteződésének alapköve maradt. A világ többi része is hisz a komparatív előnyben, amely a globalizáció szellemi magvát képezi.
Az Egyesült Államok azonban soha nem volt teljes mértékben konvertálódva erre az elvre. A héten megnyilvánuló protekcionizmus a kereskedelmi képviselők által kidolgozott, Trump nagy tábláján megjelenő számok mögött álló számításokban is tükröződik. A Fehér Ház állítása szerint a vámokat minden országhoz testre szabva számolták ki, figyelembe véve a bürokratikus akadályokat és a valuta manipulációját. Azonban, ha közelebbről megvizsgáljuk a bonyolultnak tűnő egyenletet, valójában arról van szó, hogy az adott ország árucikk kereskedelmi többletét hasonlítják össze az Egyesült Államokkal. Az elméletük szerint a kereskedelmi hiány az összes tiszátlan kereskedelmi gyakorlat összege, amely „csalást” jelent.
A Fehér Ház szerint az a tény, hogy egy ország több árut ad el az Egyesült Államoknak, mint amennyit az Egyesült Államok ad el nekik, alapértelmezett „csalás”, amely vámot érdemel a kiegyenlítés érdekében. A cél az Egyesült Államok 1,2 billió dolláros kereskedelmi hiányának csökkentése, és a legnagyobb országok hiányainak nullára redukálása. Az egyenlet célzottan azokat az országokat célozza meg, amelyek többlettel rendelkeznek.
A protekcionizmus nemcsak gazdasági, hanem politikai következményekkel is jár. Az Egyesült Államok elnöke úgy véli, hogy a szabadkereskedelem az elmúlt ötven évben „megerőszakolta és kifosztotta” az országot, azonban ez a nézőpont nem tükrözi a teljes képet, hiszen a szolgáltató szektor virágzott, dominálva a világpiacon. Az amerikai fogyasztók olcsóbb áruk révén gazdagodtak, de cserébe jelentős gyártási munkahelyeket veszítettek el. Az új gazdasági irányvonal, amely a gyártás hazahozatalára összpontosít, komoly kérdéseket vet fel a globális kereskedelmi rendszeren belül.
A világ többi országának is van lehetősége választani, hogy támogassák-e azokat a kereskedelmi áramlásokat, amelyek gazdaggá tették az Egyesült Államokat. Az amerikai cégek, amelyek eddig a kelet-ázsiai gyártási láncokra építettek, komoly problémákkal néznek szembe. A Trump által bevezetett vámok és politikai intézkedések nemcsak a vállalatokat érintik, hanem a globális kereskedelmi kapcsolatok jövőjét is átalakíthatják. Az elnök lépései máris érzékelhető hatásokat gyakoroltak a tőzsdére, és a világ gazdasági egyensúlyára is kihatással lehetnek. A helyzet folyamatosan változik, és az elkövetkező időszakban várhatóan új szövetségek és kereskedelmi megállapodások fognak kialakulni, amelyek újraértelmezik a globális kereskedelmet.
Ezeket is érdemes megnézni
Forradalom zajlik az indiai cipőiparban
Milyen előnyöket rejt a brit-amerikai vámmegállapodás?
